Településtörténet

Kisgörbő Községi Önkormányzat
8356 Kisgörbő, Arany János u. 8.

Településtörténet

A Görbő név először 1274-ben szerepel mint Curbu, Vindornyaszőlős határában. A község 1406-ban tűnik fel Pinczgörbő néven. A zalai vár földje volt. A 16. századba Csabi és Csabi bacsó családok pereskedtek birtoklásáért. A század végén két részre válik: Nagygörbőre és Kisgörbőre, más néven Debrétére, melyet a róla elnevezett Görbői család tagjai bírnak, és ahol 1542-ben egyetlen telkes nemes élt. A Princz jelző pontos magyarázatára nincsenek adatok, a 16. századig használták vagylagos formában.
   1696-tól a Bezerédiek birtoka, fél évszázad múlva birtokosok még a szegedi, Hevesi és Forintos családok is.
   Sorsáról nem sokat tudunk, a 17. század első felében puszta. A hely teljes egészében Görbő Jánosé, kivéve egy nemesi kúriát. A jobbágyporták java része lakatlan, a szőlőhegyek is parlaggá váltak. 1553-tól sarcot fizet a törököknek, 1681-ben feldúlták a falut, három embert megöltek, egyet elfogtak.
   1711-ben itt is, mint a környéken sokhelyűtt pestis pusztított. Ekkor szintén nagy mértékben lecsökkent a falu létszáma, a század másokik felére azonban a falu ujra benépesült, egy puszta hely sem volt. Az úrbéri terhek közül kilencedet, tizedet is fizettek, valamint a robot mellett élelmet is kellett szolgáltatniuk. 1700-tól viszont az egyetlen teher a robot volt, melyet a Bezerédi uraknak szükséglete és kívánsága szerint kellett végezni.
   Lakosságának nagy része földműves, örökös jobbágy. Egy ízben feljegyzésre került két szakács, egy kádár és egy kereskedő is. Az 1805-ös összeíráson 297 lelket számláltak a faluban.
   A pestisjárvány utáni gazdasági növekedés mutatkozott már a 18. század második felében. Az igás állatokon kívül tehenet, növendék állatot, juhot, disznót és méheket tartottak. A szőlő művelés is egyre jelentősebb volt.
   A középkorban az anyaegyház a szántói vikáriához tartozik, 1696-ben jegyzik fel puszta templomát, és evangélikus gyülekezetét. Később azonban csak katolikus népességről számolnak be. 1733-ban Sümegcsehi filiája, '49-től újra Nagygörbőé. 1880-ban plébániája ismét üres. Tanítója 1771-ben volt először.
   A 18. században a birtokosai között megjelenik a Széchenyi család is.
   Kisgörbő lakossága a 19. században stagnál, a második felében kissé növekszik. 1785-ben 404 lakosa van.
   A lakosság megélhetését mindig a mezőgazdaság biztosította, főként gabonával és szarvasmarhatartással foglalkoztak, de jelentős volt a sertés állománya is. A 19. század végén a község területén két nagybirtok volt, Bezerédi Lászlóé és Németh Vendelé. A századfordulón a birtokok felaprózódtak, majdnem 60% volt 5 ha-nál kisebb. A Bezerédiek gazdasága ekkor még mindig a legnagyobb volt, 461 hold.
   A második világháború után a falu arculata is változott, népessége csökkent. A termelőszövetkezetek sem tudták megoldani a gazdasági problémákat. A kisgörbői szövetkezet 1959-ben alakult, majd a nagygörbőivel, vindornyaszőlősivel és a döbröceivel egyesült. A '70-es években a falu nagy része a mezőgazdaságból élt, néhányan jártak e bányákba és az építőiparba dolgozni.
Infrastruktúrális ellátottsága kedvező, villamos áram, víz, telefon található a településen. Óvodája, iskolája egészen 2005-ig működött.
utolsó módosítás:2009-06-24 10:03:58